Hosszú-hosszú kihagyás és távollét után, végre újra itt vagyok, hogy ismét megoszthassak veletek néhány olyan ötletet, amit később Ti is alkalmazhattok majd.
Az alanyom egy Welly márkájú 1/24-es méretarányú fém modell. Mondhatni, ez egy hosszadalmasabb folyamat eredménye, hisz már több mint egy éve készül. Illetve csak néha hozzányúltam, egészen mostanáig, amíg végre vettem a bátorságot, hogy teljesen átalakítsam.
Az eredeti állapot, ahogyan hozzám került
Sokáig állt a polcon, de nem nyugodtam és csak annyit akartam, hogy kicsit átalakítom a futóművet. Kicsit le szerettem volna ültetni. Ezt hamar meg is oldottam, a műanyag padlólemezbe máshova fúrtam a kerekek tengelytartó lyukait. Már hasalt is a verda, elégedett is voltam. Egy darabig :)
Vissza is került pár hónapra a polcra. Aztán elkezdte izgatni a fantáziámat a tető műanyag betéte. Kivehető. Egyből eszembe jutott a bogarakon és egyéb léghűtéses vw modelleken lévő elhúzható bőrtető, a FALTDACH. Meg kellett csinálnom, éreztem a késztetést. A bőrhöz a könyvek kötésekor használt műbőrt használtam, a lamellás szerkezethez pedíg fém kapcsot, melyre rávarrtam az anyagot. Ugyanebből a műbőrből később csináltam egy felcsavarható ponyvát is napfogóként az elhúzható oldalajtó felé.
Galériában nézhetitek a tető átalakítását:
Ezután már magától értetődő volt, hogy a belsejéhez is hozzá kell nyúlni. A második üléssort kivettem és megfordítottam, balsafából és először egy jégkrémes pálcika fa spatulájából készítettem egy asztalt. A raktér szőnyege egy gyújtó bevonata volt, amelyre ráragasztottam, az airride pumpát és egyebeket / ha nem írom le, úgysem jöttök rá, mik akartak azok lenni :) :) :) /. Hát igen, szerencsére később attól is megváltam. 
Ezzel késznek is tekintettem és visszakerült a helyére. Hosszú hónapokat pihent. Közben egész kis csapat parkolt köré a polcon, de valahogyan mindig csak a rat stílus nyert. Körülötte minden verda rozsdás és lelakott volt. Egyedül ez volt gyári fényezésű. Úgy voltam vele, hogy nem is baj, kell oda egy szép is. Amikor már kellő mennyiségű makettet készítettem, és belefogtam egy igen nagy projektbe, egy diorámába, kellett egy kis szünet, pihenő, amikor mást csinálsz, elvonatkoztatsz, nem érzed azt, hogy amit csinálsz, kötelesség.
Pihenőként végignéztem a polcon, mit lehetne átfaragni és ekkor megpillantottam a pofátlan módon tiszta és csillogó T2-t. Gondoltam magamban: "Most már nem úszhatod meg, eddíg sajnáltalak elrontani, de ha így maradsz, a többiek kiközösítenek!" :)
Tartsatok velem a következő részben is, ahol a drasztikus átalakulásról olvashattok.
Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)
Zsolti
