Úgy gondoltam, hogy részletesen bemutatok nektek egy dioráma építést egészen a kezdetektől (alapoktól) a kész állapotig. Mivel azonban túl hosszúra sikerült a bejegyzés, ezért két részletben olvashatjátok.
Kezdésnek egy 1956 Chrysler 300B-t kaptam ajándékba egy barátomtól. Már többször dolgoztam neki, hálája jeléül küldte ezt az 1:18 méretarányú fém autómodellt. Hiányos állapotban került hozzám és átalakítva. Hiányzik belőle a motor és nincsenek kerekei. Kiváló alap egy „elhagyatott autó”-stílusú dioráma készítéséhez!
Szokásommal ellentétben nem távolítottam el a fényezését Szi-Ti lefolyótisztítóval, hanem megmaradt a matt fekete festékréteg. (Különben Szi-Ti lefolyótisztító langyos vízben feloldva bármilyen makettről, modellről 1-2 óra alatt leoldja a festéket, miközben a műanyagot nem bántja. Erről majd egy másik cikkben beszámolok.)
A Chrysler 300B-n szétszedés után barna festéket használtam, akrilt, melyet szivacs segítségével pamacsoltam fel. Miután megszáradt a szín, a sós technikát alkalmaztam (erről ITT olvashattok részletesen). Az alapszín mentazöld lett, a jobb oldali és a csomagtér ajtó kék színűre fényeztem. Száradás után visszakapartam a sót, előbújt a rozsda szín, de később mindét oldalt kimaszkoltam, és az öv-vonal alatt világoskékkel átfestettem. Ezt csiszolóvászonnal véknyítottam, míg elő nem tűnt az eredeti szín.
A rozsdát barna, vörös pasztellkréta por keverékével és fixálóanyag gyanánt hajlakkal emeltem ki. A motorháztetőnél számomra új technikát próbáltam ki: az eredeti fekete festékre kívül négy különböző színű festéket fújtam. A színeket egyenként hagytam megszáradni. Miután teljesen megszáradtak a rétegek, finom szemcséjű csiszolóvászonnal visszacsiszoltam; így kaptam meg a kopottas hatást.
AZ eredeti króm alkatrészek matt feketére fújva kerültek hozzám, amiket én bézs színűre fújtam, ezeken is hajlakkot használtam, ecsettel felkenve, majd beleszórva a rozsda színű pasztellpor keveréket.
A vezető felőli első fényszórónál szerettem volna imitálni a vezetéken lógó fényszóró foncsort. Sokáig gondolkodtam, hogy miből legyen, amíg meg nem láttam a feleségem étrend kiegészítő tablettájának gyógyszeres levelét. Gyorsan körbevágtam egy üreset, bepróbáltam a helyére és pont stimmelt! :) Belülről króm filccel, kívülről barna és fekete festékkel, valamint bézs színű pasztellkréta porral színeztem. A kábelt egy régi fülhallgatóból szedtem ki.
A tetőről: első lépésként barnára festettem. Szerettem volna a régi amerikai autók vinyl bevonatú tetejét létrehozni. Ehhez nagyon egyszerűen maszkolószalagot használtam: a tető közepére egy egész csíkot tettem, majd a két oldalsót az ablakoknál körbeszabtam, viszont a középső csíkra 2 mm-t ráhagytam oldalanként.
Ezután bordóval lefestettem az egészet, majd száradás után szikével vagdostam meg a papírt, és hajtottam vissza olyan állásba, mintha az idő rágta volna meg a műbőr tetőt. A felszakadt részek réseiben is barna és vörös pasztellkréta por+ hajlakk keverékét alkalmaztam. Végül a tetőn és az üvegek alsó részein vízzel elkevert bézs pasztellkréta port csepegtettem, hogy visszaadjam az eső és por nyomait.
Lemodelleztem az akkoriban még használatos ős-klímát is. Levegő hűtésére egy belső propellerrel ellátott cső állt rendelkezésre, ami az oldalsó szűk nyílásán keresztül fújta be a hűvös levegőt. Ezt egy blokkszalag tartó műanyag csőből, egy gagyi kínai játékautó kerekéből és egy kis darab sztirolból oldottam meg. A cső végét egy bútorcsavar takaró műanyag kupakkal zártam.
Tartsatok velem a következő cikkemben is, amikor a csomagtérről, a beltérről és a környezetről írok nektek.
Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)
Zsolti
