Mit keres egy posztban a képkeret, a keritésléc, a sárgadinnye és a bor? Ma erről olvashattok nálam.
Festmény és bor
Már egy jó ideje a környezetemben mindenki be van izzítva, hogy ne dobjon ki semmit, gyűjtögessen, "mert az még Zsoltinak jó lehet, biztosan csinál majd belőle valamit". Hála a lomtalanításoknak és annak, hogy sok ember nem úgy gondolkodik, mint én (inkább kidobja, minthogy újrahasznosítaná), tetemes mennyiségű bóvli festmény áll rendelkezésemre, amit azonnal eltávolítok és máris van egy szuper keretem. Ezeket előszeretettel használom a diorámáim alapjaként, fotómániás házaspár lévén a lakás összes helyiségében, mindenféle színben találhatunk belőlük a képeinkkel együtt. Egy nap a feleségem felvetette, hogy kellene egy parafatábla, amire kitűzhetnénk a receptjeinket, üzeneteinket, teendőinket. Azonnal kaptam az alkalmon, végre ismét alkothatok és természetesen a vásárlás lehetőségét rögtön kizártuk. Az alapot kettő képkeret adta. Az alsó egy snassz, egyszerű, míg a felső egy autentikusabb darab. Fehérre festettem őket, de a felsőt csak szivaccsal pamacsoltam, hogy néhol kilátszódjon az eredeti aranypor szín, így elérve a rusztikus hatást. Ezután jött a belső. Nem szerettem volna parafa darabot venni, mert 1. azt meg kell venni, 2. nem kreatív. Így a barátok, szülők, ismerősök és a munkahelyem (pincér vagyok) segítségét kértük. Miután összegyült a megfelelő mennyiségű (150-160db) borosdugó, egyenként felragasztottam egy méretre vágott funérlapra, majd nyakonöntöttem egy jó adag Pentart lakkal. Így szinte egybeforrtak, egyneművé váltak.
Sárgadinnye és fűszerek
Szeretem a lenti kisboltot. Minden van. Komolyan. Rengeteg előnye van, de itt most nem az egy négyzetméterre jutó 70-80-féle termékre gondolok elsősorban, hanem arra, hogy ami szükségtelen, az nem egyből a kukában landol, hanem a szeméttároló ajtaja előtt. Tudják, hogy sok olyan emberke van, aki pakol, költözik, szortíroz, így mindig kellenek dobozok, ládák. Meg vagyok én. Egy nap sietve felmarokltam két sárgadinnyés ládikát. Mire ők megérdezték: - Mire kell az neked? Mire én: - Alkatrésznek. Gondolhatjátok, hogy néztek rám. :) Akkor még úgy gondoltam, hogy majd a diorámáimhoz jó lesz tetőlécnek, vagy valaminek. Egészen egy esti főzésig. Amikor már ötödjére kerestük a fűszereket, mert mindegyik egymás mögött volt, akkor pattant ki az ötlet: KELL EGY FŰSZERPOLC! Másnap is lementem a bolt elé és még volt belőle. Kettőt használtam keretként, még kettőt a polcocskáknak. A belső oldalakat matt fehérre festettem, de kívül meghagytam a szép mintákat. Azóta is imádjuk.
Elsüllyedt kerítésléc, vagy balkondekor
A feleségem szülőházának udvarán szeretek sétálgatni, mert egy élet alatt összegyűjtött, „majd jó lesz egyszer valamire”-típusú kacatok között potenciális alkotási hozzávalókra bukkanhatok. Ilyenek voltak azok a korhadt deszkák is, amelyek már félig a földbe merültek az évtizedek során.
Ahogy rájuk néztem, egyből egy régi pajta ajtaját vizualizáltam. Kiszedtem a földből őket és sorbarendezgettem. Miután hazahoztuk, egy tisztítás után összeszegeltem a leceket, majd Annie Sloan és Vintage Paint matt krétafestékekkel, száraz ecset technikával színeztem a sötétebb darabokat. A világosabbakon az eredeti több tíz éves festék maradványait meghagytam. Erre került fel Pent Art és Lignocolor festékekkel a fa minta és a madárkák, melyek minket jelképeznek, és reméljük, hamarosan odafesthetek melléjük egy kis fiókát is. :)Végül Pinty Plus Chalk Finish Spray Paint-tel zártam a folyamatot, hogy bírja a kinti időjárás viszontagságait.
Ami másnak fölösleges, az nekünk hasznos lehet. Mielőtt kidobsz valamit, gondold át mire tudnád felhasználni!
Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)
Zsolti
