Érdekes dolog, hogy ami ellen mániákus autótunerként fiatalabb koromban küzdöttem, most azért bomlok. Volt egyszer egy régi ikonikus japán autóm. Akkor azon éltem ki a kreativitásom. Ezerarcúnak is hívták. Majdhogynem heti szinten alakult, mindíg változtattam rajta. Viszont ahogyan az lenni szokott a fajtájánál, a hátsó kerékíveket és az alját is harapdálta az idő vasfoga. Akkor folyamatosan háborút vívtam a rozsdával /bár egyszer a hoodrat stílus jegyében a lecsiszolt motorháztetőt 3 napig locsoltam sós vízzel és szép patinája is lett :)/. Most pedíg azon ügyködöm, hogyan tudnám realisztikusan visszaadni ezt a hatást a makettjeimen.

A mai poszt erről szól: hogyan próbálkoztam eddig, miket vetettem be a tökéletes RUSTY style eléréséhez. Rusty, chipping paint, weathering és még sok egyéb módon találhatunk remek tutorialokat a guglin. Szerencsére nekem nem ez volt az első ötletem, így sokat ügyetlenkedtem, mire rájöttem arra, hogy jobb utánanézni, hogyan is kell. Nade nem baj, így legalább felfedeztem a környezetem adta lehetőségeket, eszközöket, még mielőtt tudtam volna, hogy létezik weathering set, pigmentporok, meg minden égi jó. :)

Az első.

Hát igen, nem igazán voltam kreatív, egy kis barna festék, kis olvasztás elöl és nagyjából ennyi. :)

Egy darabig próbálkoztam még ecsettel és különböző árnyalatú, komponensű festékekkel, de nem igazán volt megfelelő. Az idő elteltével egyre jobb lett, sokat próbálkoztam:

Viszont be kellett látnom, hogy ennek semmi köze ahhoz, amit én elképzeltem. Elkezdtem tehát a kutatást: mit, hogyan lehet. Persze... airbrush pisztoly, drága festékek és pigmentek... Ez így nem lesz jó. Ekkor találtam először olyan technikát, ami akkor nagyon megtettszett és amit azóta is használok.

A sós technika.

Semmi drága hozzávaló, csak egy kört kell menni a lakásban. :) Először is kell egy alap, ami rozsda színű. Én sokáig szimplán egy árnyalatú barna akril festéket használtam. Később ez is változott, de ezt majd a következő cikkemben kifejtem. Ha lefestetted barnára és megszáradt, irány a fürdő. Elcsened anyu hajlakkját. Irány a konyha. Egy marék sót feltünésmentesen a bal zsebedbe szórsz és már ülhetsz is vissza a makettasztalodhoz. :) 

Tehát a megszáradt alapszínre hajlakkot fújunk, erre szórjuk a sót (durva szemű kell, könnyebb vele dolgozni). Megvárjuk, míg rászárad, ahol szeretnénk, visszaszedhetünk belőle. A lényeg, hogy a só festéskor maszkolószalagként funkcionál, tehát ahol só van, ott nem tud megtapadni a szín, így ott az alapszín fog majd kilátszani.

Ha elkészültnek érezzük, mehet rá a festék. Én olcsó spray festéket használok, de csak óvatosan, messzebbről, vékony rétegben, mert ha túl sok festék kerül fel, az megnehezíti az utolsó fázist.


Végezetül, ha megszáradt a festék, akkor visszaszedjük a sót. Én ezt egy kidobásra ítélt fogkefével végzem, néha, ha kell, meleg vizet engedek a kefére, így segítve a só és lakk oldódását. Visszakaparás után feltűnik a rozsda színe.

Ez így már nagyon látványos tud lenni, főleg világos szín esetében. Amikor ezeket csináltam, nagyon örültem. Majd eljött ismét a pillanat, amikor azt mondtam magamnak: "Ez így nem elég jó." Így tovább fejlesztettem az eljárást.

Erről a fejlődésről is olvashattok a következő cikkemben, illetve arról is, hogy a DIY szellemében hogyan kerül a makettautó mellé a bazsalikom és a tárkony, a teafű, a szódabikarbóna, a fahéj. Nyugodjatok meg, nem főztem meg a Ford pickupot. :)

Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)

Zsolti