Október 6-án került megrendezésre az Első debreceni kisautóbörze. A feleségem figyelt fel egy plakátra, így tudtam meg, hogy végre "itthon" is szerveznek modellvásárt. Kicsiny országunk bővelkedik ilyen és ehhez hasonló rendezvényekben, csupán annyi a bökkenő, hogy a keleti régió kissé elszeparáltabb, kevés lehetőség van kiállítani, adni-venni. Persze az ország nyugati felén szinte hétről-hétre érik egymást a kiállítások, makettkupák, versenyek, börzék, de hát átutazni az országot nem egyszerű dolog, még akkor sem, ha az útiköltséget nem vesszük figyelembe. Akkor is ott van az a fránya idő... Sajnos még nem járok ott, hogy a hobbimból éljek, ezért természetesen nekem is van munkahelyem. És legtöbbször olyan időpontokra estek ezek a rendezvények, amikor dolgoztam.
Most viszont végre eljött a pillanat. 2018. október 6. nem csak a debreceni kisautóbörzék életében, de számomra is az első alkalom volt. Ez a nap volt az első nyilvános megjelenésem napja.
Lázasan készültem. Hogy plusz nyomást gyakoroljak magamra, belefogtam egy új diorámába is, aminek elkészítési idejét a rendezvény napjához szabtam. Kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e csinálni 3 hét alatt. Persze az alkotó mindíg lát az alkotásában még munkát, tudnám a végletekig cicomázni, de elkészült és volt is sikere a kiállításon.
Ezzel vissza is kanyarodhatunk a rendezvényre. Ha szavakba kellene foglalnom ezt a csodás napot, akkor íme néhány: izgalmas, érdekes, megható, inspiráló. Bár kissé "fekete báránynak" éreztem magam a modelljeimmel, diorámáimmal a sok matchbox, hotweels, corgi autó között, de hamar megtaláltuk a közös hangot. Nagyon jó volt olyan emberekkel találkozni, akiket eddig csak internetről ismertem. Sokakkal beszélhettem, akiknek a munkásságát követem, tisztelem. A leginspirálóbbak azok a pillanatok, mondatok voltak, amikor "szakmabeliektől" kaptam olyan megjegyzéseket, véleményeket, elismeréseket, amikre gondolni sem mertem volna. Jó érzés, hogy a rutinos, akár 20-40 éve modellező SZAKEMBEREK is képesek elismerni a munkáimat, bátorítani, dícsérni önzetlenül.
A megható részre térve csak annyit mondanék: GYEREKEK! Nincs annál nagyobb öröm, mikor látod, hogy megáll, nézi és látja a világot, elképzeli és vizualizálja. Az egyik ilyen élményem az volt, amikor egy kisfiú nézte a Dodge dart gassert. Szólt az anyukájának: "Anya, nézd, ez így indul el!". És óvatosan lenyomta az autó hátulját. Már látta is, ahogy a több száz lóerő szabadjára engedésével az autó eleje elemelkedik az aszfalttól és füstölő kerekekkel elszáguld. Na ezért jó a gyermekeknek és ezért rossz a felnőtteknek, mert sokan elfelejtik a képzelőerejüket és belekapaszkodnak a racionalitás szürke hétköznapjaiba.
Végezetül szeretném megköszönni a szervezőknek a rendezvényt és már alig várom december 2-át, ugyanis olyan nagy sikert élt el az első börze, hogy már szervezik is a következőt. Aki élőben is szeretne látni ilyen csodákat, szeretne újra kicsit gyermekké válni, az keresse fel a Debreceni kisautó börze Facebook oldalát, vagy kövesse az AZS Grafiklabot. Találkozzunk december 2-án!
Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)
