A feleségem évek óta emlegette, hogy mennyire vágyik egy éjjeli szekrényre, azonban valamiért sosem került sor a vásárlásra, ezért úgy döntöttem, hogy én magam készítek egyet neki. Tudtam, hogy édesapám tárolójában van néhány különböző bútorlap elfekvőben, így az alapanyag már adott volt. Jött a papír és a ceruza, és indulhatott a tervezés! Miután a sokadik tervrajz megfelelőre sikeredett, jöhetett a dekopír fűrész, és már szabtam is a lapokat. A különböző részeket facsavarral rögzítettem, a két oldalsó-, illetve a felső lapot duplikálva tettem fel- ezzel elérve a bútor stabil, stramm kinézetét.
A teljes összeszerelés után az illesztéseket fatapasszal töltöttem ki, majd az egész szekrényt Pent Art alapozóval és szintén Pent Art márkájú matt fehér és matt szürke akril festékekkel kentem le.
Az ecsetnyomokat szivaccsal pamacsolva tüntettem el - ezáltal kapott a felület egy enyhén rücskös, érdes felszínt. A vintage hatást csiszolóvászonnal és drótkefével értem el: helyenként megcsiszoltam az éleket és az oldalakat.
Egy bútoráruházban sikerült pontosan a polcokba illő fonott kosarakat vásárolnom.
A kész bútor a felhasznált bútorlap mennyiségének köszönhetően igen nehéz, és ténylegesen strapabíró lett. A feleségem, Anikó pedig végtelenmód örült a születésnapi ajándékának.
Ismét óvtuk a környezetünket, közben jól szórakoztunk és ráadásul igen hasznos ajándékot alkottunk.
Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)
Zsolti
