Az egész úgy kezdődött, hogy - az akkor még új hobbim - a modellezés és a klasszikus retro autók iránti szeretet összetalálkozott. Megérlelődött bennem az elhatározás: veszek egy hotrod vagy ratrod modellt. És itt véget is érhetne a sztori: megvettem, örültem, vitrinbe tettem, nézegetem. Nade mi van akkor, ha a keresgélés közben rájön az ember, hogy ennyit nem akar kiadni egy 20dekás műanyagért? :) Itt indul be az ÉN sztorim.
Ugyanis én így jártam. Nagyon akartam, nagyon szerettem volna, de túl borsos áruk van. Akkor inkább nem kell... Várjunk csak! Dehogyisnem kell! Majd én megcsinálom! Kezdődhetett a nagy tavaszi szemétszedés! :)
1. A tervezés.
Ha már belefogok, akkor tegyem azt úgy, ahogyan az életben is csinálnám. Elkezdtem tehát az 1920-30-as évek Fordjainak tervrajzait nézegetni, méregetni. De ugyebár a ratrod alacsony tetejű, rozsdás, ültetett, átalakított futóműve van stb. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy az egész ratrod kultúra egyébként a DIY iparágra épült :) , hiszen a háborúból visszatérő adrenalinfüggő pilóták kezdték először gyorsabbá, vadabbá, veszélyesebbé tenni az autóikat, amelyekkel ezután versenyeztek is. Az egész arról szólt, hogy amit találtak a garázsban, kertben, a környezetükben, mindent felhasználtak annak érdekében, hogy a saját ízlésükre formálják a ,"vasaikat".
2. Az alváz.
Ahogyan Ők is tették egyszer régen, én is ugyanott kezdtem. Az alváznál. Ezt alakították át először, hogy elérjék a megfelelő hasmagasságot.
Nade miből csináljam? Elkezdtem nyitott szemmel járni otthon, az utcán és a munkahelyemen is. Olyan anyagot kerestem, ami könnyen alakítható, mégis erős. Aztán hála egy ráérős pár percnek a melóban, egyszer csak szembetalálkoztam vele:
Ekkor már tudtam, hogy a papír söralátét a barátom. Úgyis a kukában végezné egy idő után, ha elhasználódik. Így megmentettem párat.
Három egymásra ragasztott réteg meg is adta a vastagságot.
Ezután a megfelelő méretű darabokból kialakítottam az egyedi alvázat:
3. Futómű és kerekek.
Az alváz után jöhetett minden, ami "rávaló", tehát a motor, futómű, kerekek. Igen, a kerekek. A rodok meghatározó alkatrészei. Hátul mindig nagyobb, szélesebb. Volt pár makettekhez való kerék, de egyik sem volt elég széles. Így megint elkezdtem keresgélni. A kedves feleségem egyik üres parfümös üvege pillantott rám, kérlelve, hogy nehogy kidobjuk. Így ebből lett a megfelelő felniperem.
Tudtam, hogy a hátsó felfüggesztés fix lesz. A hátsó tengely egy rizslámpa merevítő fém pálcájából áll, de elöl meg kellett oldanom a lengőkarok kérdését, illetve a kormányozhatóságot is. Az első felfüggesztés rugói töltőtollból származnak, a lengőkarokat pedig műanyag eldobható sasliknyársak képezik. A kerékagyak női fülbevaló rögzítőkapcsából állnak.
4. Karosszéria.
Először papírból szerettem volna elkészíteni, de valószínűleg technika órán az illesztések és élek ragasztása fejezetről hiányoztam általános iskola harmadikban :) Végül balsafát használtam, ami nagyon könnyen alakítható. Eredeti Ford műszaki rajzok alapján több réteget összeragasztva, majd azokat formára csiszolva értem el a megfelelő alakot. A tető merevítései fogpiszkálóból, az ajtók és ablakok keretei fa hústűkből, az ablakok tejfölös doboz műanyag átlátszó fedeléből, míg a hátul található tank éttermi blokknyomtató papírtekercs műanyag tartócsövéből lettek.Az autó orrán a két lámpa között található hűtő vázát szintén balsafából alakítottam, a rács egy fém konyhai szűrőből, míg a vízbeöntő nyílás kupakja egy karóra alkatrészéből származik. A visszapillantó tükör a feleségem egyik fülbevalója, melyből kiesett a kő- így egyből helyet kaphatott a vezetőoldali ajtón. A lökhárítók rizslámpa merevítő fém pálcájából lettek kialakítva, melyeket a kipufogóval együtt egy ruhanemű árcédulájának zsinegével bandázsoltam be.
5. Beltér.
A padló fogpiszkálóból és faspatulából áll, a váltóbot egy gombostű, a műszerfalat pedig balsafából készítettem. Az ülés homorú felületét tojástartó papírdoboz részei adják, amelyet egy Chevignon parfümös üveg bőr dekorációjával borítottam be. Ugyanebből a bőrből készült a tető elhúzható borítása, mely a képeken felgöngyölített állapotban látható.
Több hónapig tartott, de minden percét élveztem. Így egy drága modell helyett lett egy egyedi ratrodom, ráadásul még egy kis környezetvédés is van benne. Legalább ez az egy maréknyi szemét nem a kukában végezte.
És, hogy mi lett még belőle? Azt a következő részben láthatjátok .
Örülök, hogy olvastál, várd a következőt! ;)
Zsolti
