Ahogyan az előző cikkemben ígértem, következzen a folytatás, az átalakulás látványosabb része. Először is darabjaira szedtem a modellt, megcsiszoltam. Ezután a szokott módon barna alapot festettem. Hajlakk segítségével sót és helyenként homokot is vittem fel a kasznira. Erre száradás után fújtam a színeket.
Miután megszáradtak a festékrétegek, először 600-as, majd 2000-es csiszolóvászonnal visszacsiszoltam helyenként, így hoztam létre a kopottas hatást.
A hűtőbordákat, ajtók panelvonalait alkoholos tűfilccel húztam ki, az oldalán lévő karcokat szikével hoztam létre. Érdekes dolgot próbáltam ki, sima, nem alkoholos filccel húztam meg az ablak alatti övvonalat, majd az ujjammal merőleges irányba le is töröltem. Ez adta az egy árnyalattal sötétebb koszmegfolyásokat.
Ezután készítettem egy logót az elhúzható ajtóra alkoholos ficcel, amit visszacsiszoltam, hogy ne legyen olyan új.
Ezután jöhettek a kiegészítők. Készítettem egy vékony alumínium lapból a fényszóróra szemöldököt és a foncsort sárgára festettem.
A tető is megkapta a rozsdás textúrát és egy matricával kimaszkolva a virágmintát is. Ezt követően kettévágtam a "westfalia design" eléréséhez.
Így már nyitható volt, de nem volt elég "vastag", csak egy vékony lemez hatását keltette, így egy sztirollapot és egy műanyag kábelburkolatot használtam fel.
A zsanérokat és a kitámasztó kart is fémdrótból készítettem, így már felnyitás után fixálni is lehetett. Pár anyagot kipróbáltam, mire rájöttem, hogy a ponyva anyagának esését a legjobban a latexkesztyű adja vissza. Ezt használtam az oldalsó árnyékolónál is.
Ezután a kedvenc részem, a koszolás következett. Így már sokkal realisztikusabb:
A tetőcsomagtartók fémdrótból és balsafa lécekből állnak, a létra is drótból készült. A kis bőröndök sztirollapok, kockás, mintás papírral bevonva, forrasztó cin fülekkel. Az első szélvédő feletti napellenző fénykorában egy makettautó első szélvédője volt. A felső sarkokat bevágtam, majd az egészet lefestettem. A két alsó sarkát egy-egy kábelleszorító pöcökkel fixáltam.
Pár kép a sunriser készítéséről:
A rendszámot matricára nyomtattam, majd egy aluminium üdítősdobozra ragasztva vágtam ki. Ez elég merevséget ad ahhoz, hogy utána hajlítható legyen.
Nem maradt más hátra, mint élvezni a munkám gyümölcsét rengeteg kép készítésével, amiből albumot láthattok:
Itt pedig egy kis mozgóképet:
Köszönöm, hogy olvastál, várd a következőt!
Zsolti ;)
